CO2 számítás rejtelmei az ESG kapcsán

A CO2 számítása, vagyis szén-dioxid-kibocsátás kiemelt fontosságú az ESG (Environmental, Social, and Governance – Környezeti, Társadalmi és Irányítási) szempontok integrálásában. Az ESG tényezők figyelembevétele létfontosságú a vállalatok fenntarthatósági törekvéseiben. A CO2-kibocsátás pontos mérése és nyomon követése lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy felelősségteljesen kezeljék környezeti hatásaikat, és támogassák az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló globális erőfeszítéseket.

CO2 számítás direkt és indirekt módszerei

A CO2 számítás két fő módszertani megközelítése a direkt és az indirekt módszer. A direkt módszerrel a szervezetek a saját üzemanyag-fogyasztásukból és egyéb, közvetlenül ellenőrzött forrásaikból származó CO2-kibocsátást számítják ki, amely a gyártási folyamatok során keletkezik.

Ezzel szemben az indirekt módszer azokat a kibocsátásokat veszi figyelembe, amelyek nem a vállalat közvetlen ellenőrzése alá esnek, de tevékenységei során keletkeznek. Ide tartozik például az áramfogyasztásból eredő kibocsátás, amelyet az energiaszolgáltatók termelnek. Az indirekt módszer kiterjedhet a beszállítói láncra és a termékek életciklusának egyéb szakaszaira is, ahol a vállalat közvetett felelősséggel bír a kibocsátásért.

Scope 1: közvetlen kibocsátások

A Scope 1 alatt a vállalatok saját, közvetlen kibocsátásait értjük. Ez magában foglal minden olyan kibocsátást, amely a vállalat tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló eszközökből származik. Példák a Scope 1 kibocsátásra a gyártóüzemekben használt tüzelőanyagok, a vállalati járművek károsanyag-kibocsátása, valamint a vállalati épületek fűtésére vagy hűtésére használt energiahordozók.

Scope 2: közvetett kibocsátások energiafogyasztásból

Scope 2 a vállalat által használt, de más szervezetek által termelt energia közvetett kibocsátásait jelenti. Ez főként az elektromos energia felhasználásából ered, amelyet az energiaellátó vállalatok termelnek és szolgáltatnak. A Scope 2 mérése kulcsfontosságú azon vállalatok számára, amelyek jelentős mennyiségű energiát fogyasztanak, és az energiaforrások fenntarthatóságára törekednek, például a megújuló energiaforrásokra való átállással.

Scope 3: egyéb indirekt kibocsátások

A Scope 3 a vállalat tevékenységéhez kapcsolódó, de nem közvetlenül az általa ellenőrzött tevékenységek során keletkező kibocsátásokat foglalja magában. Ez a legösszetettebb kategória, amely magában foglalja a beszállítói láncban, a termékek előállításában és használatában, valamint azok utóéletében keletkező kibocsátásokat. A Scope 3 kibocsátások mérése különösen fontos a vállalatok számára, amelyek felelősséget vállalnak a teljes értékláncukon keresztül keletkező környezeti hatásokért.

_{Forrás: WRI/WBCSD Corporate Value Chain (Scope 3) Accounting and Reporting Standard}

A CO2 számítás megértése és helyes alkalmazása elengedhetetlen a vállalatok ESG stratégiájának hatékony kivitelezése szempontjából. A különböző Scope kategóriák pontos azonosítása és mérése lehetővé teszi, hogy a vállalatok reális képet kapjanak saját környezeti lábnyomukról, és megfelelő intézkedéseket hozhassanak a kibocsátás csökkentése érdekében. A fenntarthatósági jelentések és a stakeholderek felé tett kötelezettségvállalások alapját is ezek a mérések képezik, amelyek segítségével a vállalatok hitelesen kommunikálhatják környezetvédelmi törekvéseiket és eredményeiket.

CO2 kibocsátás mértékegysége és az egyenérték

A szén-dioxid (CO2) kibocsátásának méréséhez használt alapvető mértékegység a tonna, amely a nemzetközi mértékegység-rendszerben (SI) a tömeg mértéke. Az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának mérésére használják a szén-dioxid egyenérték (CO2e) fogalmát. Ez a mértékegység lehetővé teszi különböző típusú gázok, mint például a metán (CH4: 25-szörös) és a dinitrogén-oxid (N2O: 298-szoros), kibocsátásainak összehasonlítását a szén-dioxidéval egy közös mértékegységben. A CO2e kiszámítása során figyelembe veszik az egyes gázok üvegházhatású potenciálját (GWP), ami azt jelzi, hogy az adott gáz mennyire erős üvegházhatású a CO2-höz képest egy adott időtávon (általában 100 év).

A Green Deal, az SDG-k és a Karbonsemlegességi Vállalások szerepe a CO2 számításban

A CO2 számítás jelentőségét még inkább fokozza a Green Deal, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k), valamint a vállalatok ehhez illeszkedő karbonsemlegességi vállalásai. Ezek a globális kezdeményezések és célok alapvetően formálják és irányítják a vállalatok környezetvédelmi stratégiáit, beleértve a szén-dioxid kibocsátásuk mérését és csökkentését.

Green Deal

Az Európai Unió Zöld Megállapodása, más néven a Green Deal, egy ambiciózus terv, amelynek célja, hogy Európát 2050-re az első klímasemleges kontinenssé tegye. A Green Deal számos intézkedést tartalmaz, amelyek a kibocsátások csökkentésére, a természetes erőforrások fenntartható használatának előmozdítására és a zöld technológiák fejlesztésére irányulnak.

A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy szigorúbb kibocsátási normákat és jelentési követelményeket kell teljesíteniük, amelyek a CO2 számítások pontosabbá tételét és a Scope 1, 2, és 3 kibocsátások teljes körű elemzését igénylik.

Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k)

Az ENSZ által meghatározott 17 Fenntartható Fejlődési Cél közül több is közvetlenül kapcsolódik a klíma akciókhoz és a fenntartható iparhoz. Különösen a 13. cél, amely a klímaváltozás elleni intézkedéseket szorgalmazza, kiemelten fontos. A vállalatok számára az SDG-k figyelembevétele azt jelenti, hogy stratégiáikban integrálniuk kell a környezeti fenntarthatóság elérését célzó tevékenységeket, beleértve a CO2 kibocsátásuk csökkentését.

A CO2 számítás így közvetlenül hozzájárul az SDG-k teljesítéséhez, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy monitorozzák és jelentsék környezeti hatásaikat.

Karbonsemlegességi Vállalások

Sok vállalat kötelezte el magát a karbonsemlegesség elérésére egy adott időpontig, ami gyakran azt jelenti, hogy a kibocsátásaikat a lehető legnagyobb mértékben csökkentik, és a fennmaradó részt kompenzációs intézkedésekbe fektetik. A karbonsemlegesség eléréséhez elengedhetetlen a CO2 kibocsátás pontos számítása. Az ilyen vállalások során a vállalatoknak részletesen elemezniük kell a Scope 1, 2, és 3 kibocsátásokat, hogy megállapíthassák, hol vannak a legnagyobb csökkentési lehetőségek, és hol van szükség kompenzációs intézkedésekre.

Az IPCC irányelvei

Az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Panel) kulcsszerepet játszik a globális éghajlat-politika formálásában, különösen a CO2-kibocsátás és -eltávolítás tudományos alapjainak meghatározásában. Az IPCC irányelvei döntő fontosságúak a kormányzati és vállalati szintű karbonsemlegességi stratégiák kidolgozásában. Ezek az irányelvek biztosítják a kibocsátás-mérési módszerek egységesítését, segítve ezzel a vállalatokat abban, hogy összehasonlítható és hiteles adatokat szolgáltassanak kibocsátásaikról. Az IPCC által ajánlott módszertanok segítségével a vállalatok pontosabban mérhetik és jelenthetik CO2 kibocsátásaikat, ami elengedhetetlen a hatékony karbonsemlegességi törekvésekhez.

Az EU Szén-dioxid-eltávolítás Uniós Tanúsítási Keretrendszere

Az Európai Unió is lépéseket tett egy egységesített szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási keretrendszer bevezetésére, amely az ESG célkitűzésekkel és a Green Deal vállalásokkal összhangban áll. Ez a keretrendszer standardizált módszertant kíván biztosítani azoknak a technológiáknak és gyakorlatoknak az értékelésére, amelyek a szén-dioxid atmoszférából történő eltávolítását célozzák. A tanúsítási rendszer elősegíti, hogy az EU-ban működő vállalatok átláthatóan és következetesen jelenthessék és értékelhessék szén-dioxid-eltávolítási erőfeszítéseiket, ezzel is támogatva a karbonsemlegességi célok elérését.

A tanúsítási keretrendszer központi elemei közé tartozik az alkalmazott technológiák hatékonyságának, fenntarthatóságának és gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálata. A keretrendszer nemcsak a biológiai alapú megoldásokat, mint a fásítás vagy a talaj szén-dioxid megkötésének technikáit értékeli, hanem a technológiai alapú megoldásokat is, mint például a közvetlen légköri szén-dioxid-eltávolítás vagy a bioenergia szén-dioxid-eltávolítással kombinált használata (BECCS).

A karbonsemlegességi vállalások teljesíthetősége

Az IPCC irányelvei és az EU tanúsítási keretrendszere alapvetően hozzájárulnak a karbonsemlegességi vállalások teljesíthetőségének növeléséhez. E két kezdeményezés biztosítja a szükséges tudományos és jogi kereteket a vállalatok számára, hogy hiteles és hatékony módon foglalkozhassanak a kibocsátásuk csökkentésével és a szén-dioxid-eltávolítással. Az egységesített módszertan és az átlátható jelentési követelmények lehetővé teszik, hogy a vállalatok reális célokat tűzzenek ki és követhető eredményeket érjenek el a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Ezek az erőfeszítések összességében nemcsak a karbonsemlegesség felé vezető utat egyengetik meg, hanem elősegítik a fenntartható fejlődési célok szélesebb körű integrációját a vállalati stratégiákba, erősítve ezzel a globális éghajlati vállalások betartását és a környezeti fenntarthatóság iránti elkötelezettséget.